Borda Réka tökéletesen összefoglalta egy mondatban a kötet eszenciáját: Kemény Gabriella megtanít emlékezni a „felnőtté felejtés” közepette. Mindezt pedig egyetlen tenyérnyi időtlen tárggyal: a Zsebuniverzum című kötetével.

Gabi az első versét 9 évesen írta, kedvenc kortárs költője Tóth Krisztina, és egy igazi örökmozgó polihisztor. Ennek köszönhetően néha kicsit felületesnek érzi magát, de szerintem ezzel minden polihisztor így van. ;)

A kötet megjelenése óta teljesen felfordult a még csak 21 éves költőnő élete, mégis lendületes maradt, és folytonos, új kihívások elé állítja magát. A napi inspirációját pedig a kortás polihisztorokból meríti: „Szerintem tipikusan az Y generáció vége, Z generáció szülöttei, és lehet, hogy ez egy ember típus inkább, nem pedig generáció, de lényegében mindegy is, ha tőlük megkérdezed, hogy mit fognak csinálni holnap, akkor tíz tök különböző dolgot fog felsorolni, és én imádom ezeket az embereket. J.D. Salinger után szabadon hívjuk ezután csodakorcsoknak az emberek ezen típusát. Te is az vagy, ne mosolyogj! Mi csodakorcsok vagyunk. Szerintem ez nagyon jó szó ezekre az emberekre, mert kicsit mindenki fura, és mindenki picikét depressziós, de annyira kreatívak vagyunk, és annyi jó építő gondolatunk van, amivel az átlagember nem tud mit kezdeni."

A Zsebuniverzumban a rendszerváltást követő esztendők minden szépségével és problémájával átszőtt gyermek és fiatal felnőtt-lét kavarog. Ahol a belvárosi lakásgyerekek és hetedik kerületi színházak sejlenek fel a júliusi gyümölcsszedés és az éjjeli lepkék között. Ez a kötet a gyerekkor továbbélése, és a felnőttkorban maradt szimbolikája. Tele van kedves részletekkel, amelyeken órákig képes az ember merengeni.

A kötet egyik érdekessége, hogy a különböző ciklusban szereplő karaterek visszatérnek, így egy különleges ívet adva a versek által az olvasónak.

Saját költeményei közül a Mátrix című az egyik kedvence: „Szerettem volna tudományosan alátámasztani azt magamnak, hogy túl lehet lenni egy emberen. Valahol olvastam, hogyha visszaemlékszel valamire, másodszori felidézésre már nem az emlékre fogsz emlékezni, hanem arra, ahogyan azt te élted meg. Ezért van az, hogy ha valamire sokszor gondolsz, egyre homályosabb lesz. És így minden rossz emléket ki lehetne törölni, csupán azáltal, hogy sokszor visszaidézed. Nagyon paradox, de imádom.” 

„A Mátrixszal kapcsolatosan van egy nagyon pozitív emlékem, a Kelet kávézóban volt egy megnyitó, ahol egy lány pont ezt mondta nekem, hogy a Mátrix című versemmel megkönnyítettem a szakítását. Nagyon jó érzés már az is, hogy akár egy embernek segíthettem vele, az meg még jobb, hogy valaki teljesen megértette a versem üzenetét.”

Gabi számára nagyon kevés különbség van vers és dalszöveg között, talán annyi, hogy: „ha dalszövegről van szó, akkor valahol valamennyire muszáj rímelnie, mert amúgy nehezen énekelhető. Nekem minden vers egy dalszöveg is, de ahhoz, hogy kész dal legyen, még kevés. A zenéhez egy csapatra van szükség. A zene nem csak művészet, az egy közösségi tevékenység, egy boldog idő, a vers pedig egy magányos dolog. Verset boldogan írni nagyon nehéz. Legalábbis nekem az.”

Verseinek szépségét az adja, hogy mindenki a saját életének mozzanataira képezi le azt, azonban a legfélreértettebb sora: „lényegében minden eldőlt Nélküled– nekem ez a sor egy megnyugvás volt. Azt jelenti számomra, hogy felkelsz reggel, és minden el van rendezve körülötted. Te te vagy, jól érzed magad, nem csinálsz semmit, de mégis minden rendben van körülötted. Ez pont egy vers, amit boldogan írtam, és mindenki azt hiszi, hogy az egyik legszomorúbb versem.”

Nagyon fiatal vagy még, de ha egyetlen dolgot megváltoztathatnál a múltadban, mi lenne az? „Azt megbántam, hogy egyetemre mentem, nem akartam igazán, de „kellett a diploma”. Féltem a MoMé-ra jelentkezni, ezért elmentem kommunikáció és médiatudományra, ami nem volt egy rossz képzés, de nekem akkor nem erre volt szükségem. Ma már biztosan másképp csinálnám.”

Mit hozott a kötet megjelenése az életedbe?
„Soha ennyi izgalmas emberrel nem találkoztam még, mint idén, és végre egy egészséges magabiztossággal rendelkezem  a sok pozitív visszacsatolásnak köszönhetően. De talán a legjobb az egészben, hogy most először 21 évesen érzem azt, hogy teljesen értik, amit mondani akarok.  Amióta én válogathatom meg az embereket, akikkel beszélgetek, azóta vannak minőségi, építő beszélgetéseim.”

Még több Zsebuniverzum tartalmakért kattints IDE.