Borda Réka tökéletesen összefoglalta egy mondatban a kötet eszenciáját: Kemény Gabriella megtanít emlékezni a „felnőtté felejtés” közepette. Mindezt pedig egyetlen tenyérnyi időtlen tárggyal: a Zsebuniverzum című kötetével.

Gabi az első versét 9 évesen írta, kedvenc kortárs költője Tóth Krisztina, és egy igazi örökmozgó polihisztor. Ennek köszönhetően néha kicsit felületesnek érzi magát, de szerintem ezzel minden polihisztor így van. ;)

A kötet megjelenése óta teljesen felfordult a még csak 21 éves költőnő élete, mégis lendületes maradt, és folytonos, új kihívások elé állítja magát. A napi inspirációját pedig a kortás polihisztorokból meríti: „Szerintem tipikusan az Y generáció vége, Z generáció szülöttei, és lehet, hogy ez egy ember típus inkább, nem pedig generáció, de lényegében mindegy is, ha tőlük megkérdezed, hogy mit fognak csinálni holnap, akkor tíz tök különböző dolgot fog felsorolni, és én imádom ezeket az embereket. J.D. Salinger után szabadon hívjuk ezután csodakorcsoknak az emberek ezen típusát. Te is az vagy, ne mosolyogj! Mi csodakorcsok vagyunk. Szerintem ez nagyon jó szó ezekre az emberekre, mert kicsit mindenki fura, és mindenki picikét depressziós, de annyira kreatívak vagyunk, és annyi jó építő gondolatunk van, amivel az átlagember nem tud mit kezdeni."

A Zsebuniverzumban a rendszerváltást követő esztendők minden szépségével és problémájával átszőtt gyermek és fiatal felnőtt-lét kavarog. Ahol a belvárosi lakásgyerekek és hetedik kerületi színházak sejlenek fel a júliusi gyümölcsszedés és az éjjeli lepkék között. Ez a kötet a gyerekkor továbbélése, és a felnőttkorban maradt szimbolikája. Tele van kedves részletekkel, amelyeken órákig képes az ember merengeni.

A kötet egyik érdekessége, hogy a különböző ciklusban szereplő karaterek visszatérnek, így egy különleges ívet adva a versek által az olvasónak.

Saját költeményei közül a Mátrix című az egyik kedvence: „Szerettem volna tudományosan alátámasztani azt magamnak, hogy túl lehet lenni egy emberen. Valahol olvastam, hogyha visszaemlékszel valamire, másodszori felidézésre már nem az emlékre fogsz emlékezni, hanem arra, ahogyan azt te élted meg. Ezért van az, hogy ha valamire sokszor gondolsz, egyre homályosabb lesz. És így minden rossz emléket ki lehetne törölni, csupán azáltal, hogy sokszor visszaidézed. Nagyon paradox, de imádom.” 

„A Mátrixszal kapcsolatosan van egy nagyon pozitív emlékem, a Kelet kávézóban volt egy megnyitó, ahol egy lány pont ezt mondta nekem, hogy a Mátrix című versemmel megkönnyítettem a szakítását. Nagyon jó érzés már az is, hogy akár egy embernek segíthettem vele, az meg még jobb, hogy valaki teljesen megértette a versem üzenetét.”

Gabi számára nagyon kevés különbség van vers és dalszöveg között, talán annyi, hogy: „ha dalszövegről van szó, akkor valahol valamennyire muszáj rímelnie, mert amúgy nehezen énekelhető. Nekem minden vers egy dalszöveg is, de ahhoz, hogy kész dal legyen, még kevés. A zenéhez egy csapatra van szükség. A zene nem csak művészet, az egy közösségi tevékenység, egy boldog idő, a vers pedig egy magányos dolog. Verset boldogan írni nagyon nehéz. Legalábbis nekem az.”

Verseinek szépségét az adja, hogy mindenki a saját életének mozzanataira képezi le azt, azonban a legfélreértettebb sora: „lényegében minden eldőlt Nélküled– nekem ez a sor egy megnyugvás volt. Azt jelenti számomra, hogy felkelsz reggel, és minden el van rendezve körülötted. Te te vagy, jól érzed magad, nem csinálsz semmit, de mégis minden rendben van körülötted. Ez pont egy vers, amit boldogan írtam, és mindenki azt hiszi, hogy az egyik legszomorúbb versem.”

Nagyon fiatal vagy még, de ha egyetlen dolgot megváltoztathatnál a múltadban, mi lenne az? „Azt megbántam, hogy egyetemre mentem, nem akartam igazán, de „kellett a diploma”. Féltem a MoMé-ra jelentkezni, ezért elmentem kommunikáció és médiatudományra, ami nem volt egy rossz képzés, de nekem akkor nem erre volt szükségem. Ma már biztosan másképp csinálnám.”

Mit hozott a kötet megjelenése az életedbe?
„Soha ennyi izgalmas emberrel nem találkoztam még, mint idén, és végre egy egészséges magabiztossággal rendelkezem  a sok pozitív visszacsatolásnak köszönhetően. De talán a legjobb az egészben, hogy most először 21 évesen érzem azt, hogy teljesen értik, amit mondani akarok.  Amióta én válogathatom meg az embereket, akikkel beszélgetek, azóta vannak minőségi, építő beszélgetéseim.”

Még több Zsebuniverzum tartalmakért kattints IDE. 

Családosként nyaralni eddig hatalmas macera volt: az egész házat össze kellett pakolni, de alkalomadtán még így is bosszankodásra adott okot egy-egy otthonfelejtett használati tárgy.  Jó hír, hogy egy új magyar cég pont ezt a piaci rést fedi le szolgáltatásaival. Nyári Fruzsi neve ismerősen csenghet sokak számára, hiszen több jól menő vállalkozása is van, mint pl: A Fuss babakocsival mozgalom vagy a Lottirose! Az örökmozgó lendületes hölgy személyében egy igazi üzletasszonyt volt szerencsém megismerni!  Új vállalkozása: a Lottirose kapcsán találkoztunk és beszélgettünk egy kicsit.

Fogadjátok sok szeretettel:

Fruzsi szerint az ötlet Magyarország első babaholmi kölcsönzőjéhez onnan jött, hogy, sok fiatalhoz hasonlóan ők is nagyon szerettek utazni, viszont a gyerekek megszületése után ez sokkal nehezebb lett. „Azon kívül, hogy a fél házat magával viszi egy gyerekes család, még várost nézni is nehéz, az pedig, hogy mindenki élvezze szinte lehetetlen küldetés. Minden családos ismerősünk ezzel küzd, így erre a problémára reagáltunk. Mivel mi indítottuk el 4 éve a Fuss babakocsival mozgalmat, így több éves futóbabakocsi kölcsönző tapasztaltunk már van, a termékpalettát bővítettük, és hozzácsaptunk még egy csomó kényelmi szolgáltatást is.”

Szerinted miben vagytok egyedülállók?
„Családbarát szolgáltatást nyújtunk, nem csak bérbe adunk babaholmikat. A családok számára szabadságot, mobilitást, komfortot és otthonérzetet teremtünk. A meglátogatott helyet, lokális szemmel mutatjuk be. Ezt senki nem csinálja. Nagy kanapészörf rajongó vagyok, kicsit ezt a személetet szeretném belevinni a Lottirose-ba is.

Külföldön a bérlésnek van kultúrája, itthon még nincs. Mindenki mindent megvesz, halmoz, tárol, aztán töredék áron eladja. Az már a szerencsésebb eset, ha az ember használtan vesz meg dolgokat, így költséghatékonyabb és környezetbar, de még így is rengeteg olyan dolgot tárolunk feleslegesen, amelyeket csak alkalmanként használunk. Mivel nekünk a fő célcsoportunk a külföldi családos turista, így nekik nem idegen a bérlés fogalma, látják benne a kényelmet és praktikumot. Visszatérve az egyediségre: úgy szoktam mondani röviden, hogy eszközt és útmutatást adunk a kényelemes, stresszmentes, és tartalmas családi városnézéshez. Ugyanis a bérelt holmi mellé rengeteg kiegészítőt adunk. Egy saját készítésű füzetet, „Adventure guide for Families”, amiben babakocsival bejárható útvonalakat ajánlunk,  illetve baba-barát helyeket, játszótereket, boltokat jelöltünk meg benne. Így tudják a családok, hogy hol tudnak megpihenni, pelenkázni, eteni, játszani. Mesefüzetet is készítettünk a gyerekeknek Budapestről, melyben családunk keveredik kalandokba, és színező is tartozik hozzá. Családi szemmel vlogolunk, blogolunk Budapestről, hogy minél többen tudják merre érdemes menni ha nálunk járnak. Szerintem ez hatalmas segítség egy külföldi család számra.”


Biztos nagyon sok nehézséggel kellett megküzdeni a kezdetekben, ezek közül mi volt a legváratlanabb számodra?
"Pár éve már bérelgetnek tőlünk turisták, mivel a futóbabakocsi kölcsönzőnk népszerű, megtaláltak minket, így annyira nem volt új terep a kölcsönzők világa. Ennek ellenére, a Lottirose mégis egy teljesen új, egyedi szolgáltatás. Megosztó hiszen, akinek nincsen még gyereke nem tudja átérezni ezt a problémát és ebből kialakulva két véglet van.  Az első, hogy részese szeretnének lenni, mert jónak találják, vagy elzárkóznak előle, és nem értik miért ilyen fontos számomra ez a szolgálatatás. Nem értik például, hogy miért látok benne potenciált. Kis koromtól kezdve mindig azt éreztem, hogy szembe megyek a forgalommal, ezért most sem lep meg ez a jelenség."

Milyen rövid és hosszú távú terveid vannak?
"Közeli tervek, hogy télen fejlesztünk pár dolgot és tovább finomítjuk a rendszert a visszajelzések alapján. Legkésőbb tavaszra mindenképp szeretném, ha tudnánk egy applikációt fejleszteni, mert manapság már minden telefonon zajlik. Ezen felül szeretnénk elkezdeni nyitni a külföldi franchise partnerek felé. Akkor lesz igazán jó a szolgáltatás, ha utazási szemléletet tudnak váltani a szülők, mert megszokják, hogy a nagyvárosokban ott vagyunk, így csak a személyes holmit viszik magukkal, a többit pedig a Lottirose-nál intézik a szállás lefoglalását követően."

Hogyan fogadta a magyar piac a kezdeményezésedet?
"A családok nagyon jónak tartják. Rengetegen gratuláltak, hogy mennyire szuper és hasznos az ötletünk. Együttműködések tekintetében kicsit vegyesebb a reakció, mint gondoltam. Vannak, akik remeknek tartják az Apartmankezelő cégek és szállodák közül, de akadnak olyanok is akik nem értik, hogy erre miért van igény és miért jó ha együttműködünk. Eddig is béreltek tőlünk a recepciósok segítségével, csak ezt magasabb beosztású szállodai dolgozók nem látják, nem érzékelik."

Tervezel-e együttműködést hazai vagy külföldi márkákkal?
"Mindenképp lesznek. Alapból olyan típus vagyok, aki nagyon szereti és hasznosnak tartja az együttműködéseket, de ehhez a szolgáltatáshoz kell is. Nem is kérdés, jelenleg már dolgozunk egy öko projekten az Ursuslupussal is."

Miből meríted ezt a rengeteg energiát, amit ez a sok szervezés és a családod igényel?
"Imádok új dolgokat kitalálni és nulláról felépíteni, mert rengeteg dolgot tanulok közben. 6 éve vagyok itthon a gyerekekkel, ez idő alatt indítottunk a Fuss babakocsival mozgalmat, mikor első gyermekünkkel babakocsival futottunk, és most életre hívtuk a Lottirose-t. Muszáj a „gyerekes” hétköznapokból kiszakadni, hogy friss maradjak. A sok új kihívás, amit egy új vállalkozás hoz magával állandó agytornára és új kapcsolatok kialakításra késztet. Két szerelemem van a családom mellett: a „bandázás” és az utazás. Lottirose mind a kettőt megadja nekem, így azt hiszem most tényleg megtaláltam a helyem." 



Lottirose-t megtalálod: Instagram-on, Facebook-on, és már Youtube-on is!

A napfény városában amúgy is szívesen tölti idejét az ember lánya, hiszen egy szegedi hétvége a maga mediterrán bohémságával a legnehezebb munkahetet is elfeledtetheti, a vásárlás pedig csak hab a tortán. Amikor azt hittem, hogy ennyi év után nem adhat már semmi újat számomra Szeged, akkor hozott össze az élet Vivivel, a VAVAVIN márka megálmodójával.

Szántó Balázzsal beszélgetek: színházcsinálásról, közösségi médiáról, megbocsájtásról és természetesen a Pál utcai fiúkról. Balázs jelenleg a Budapesti Színház és Filmművészeti Egyetem végzős hallgatója, párhuzamosan több futó darabban is játszik.

Mindig egy lépéssel közelebb a színház felé:
Balázs már kisgyermekként játszott a dunaújvárosi Bartók kamaraszínház, Légy jó mindhalálig c. darabjában, azonban a kezdeti időszakot nem tulajdonítja útkeresésnek: „Lényegében nekem innen indult a színház iránti szeretetem, bár én nem szeretem ezt, hogy már kicsi korában is színész akart lenni, mert ezek ilyen semmit nem jelentő frázisok. Jaj dehogy is hiszi azt az ember akkor még nyolc évesen, hogy ő márpedig színész lesz!” A színésszé válás egy több lépcsős folyamat, ami Balázs esetében a dunaújvárosi gimnázium dráma tagozatát jelentette majd onnan a második próbálkozására sikeres színmű felvételi. Erről az időszakról így mesélt: „Gimi után nem vettek fel egyből a színműre – hála az Istennek - már ha az akkori magamat nézem. Akkoriban inkább csak az álom része volt meg, a vágy, de az, hogy ezért tényleg megkomolyodva a szakma elvárásaival éljek azt 17-18 évesen nem voltam elég biztos magamban, miközben tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.  Addig is kerestem egy színi stúdiót ahol a színészettel tudtam foglalkozni. Ez pedig a Pesti Magyar Színház akadémiája lett ahol 2 évet töltöttem el.” Elmondása alapján második év végére összeszedte magát és jelentkezett újra a Színműre: „Úgy voltam vele, hogy oda megyek és kinyitom magam, megmutatom, hogy ez vagyok, és ha ez kell az éppen osztályt indító tanároknak, akkor ott a helyem. Ehhez az kellett, hogy felfogjam, én nem tudok mást tenni, mint hogy magamat adom, nyitottan, őszintén vagy a szó érzékeny és értelmes mértékében meztelenül.”

Őszintén a színészetről
A Pál utcai fiúk Weiszéről senki sem gondolná, hogy egykoron szégyenlős kisfiú volt, pedig a kezdetekben elmondása szerint sokszor izgult egy-egy szereplés előtt: „Mindig is bennem volt a közlési vágy, függetlenül attól, hogy izgulós típus voltam. Azonban erősebb volt mindig is a közölni vágyás és a megnyilvánulási vágy, mint az, hogy a szorongás miatt feladjam az álmaim.” A színházcsinálásnak sok apró titka van, de talán a legérdekesebb Balázs számára az, hogy: „olyan kevés objektív dolog van benne mivel a tárgya és alkotója is maga az ember, ettől válik sokszínűvé, ettől lesz jelen idejű." Mindig is érdekelt, hogy a színészek, hogyan tudnak felülni naponta arra az érzelmi hullámvasútra, amiben dolgoznak, majd visszacsöppenni a magánéletükbe. Balázs elmondása szerint ez így lehetséges: "Szerintem nagyon fontos a színházcsináláshoz, hogy legyenek kérdéseink, hogy kérdezzünk. Nyitottnak kell lenni és folyamatosan kutatni. Nem lehet megnyugodni, hogy ez a szerep például jól sikerült, akkor ez megvan és kész. Folyamatosan megkell kérdőjelezni és soha nem lehet megelégedni. Azért nem, mert veszélybe kerülhet az ember, belövi magát valahova és ezáltal a környezete is beteszi őt egy polcra, ahonnan nagyon nehéz lesz elmozdulni a későbbiekben."

Közösségi média a színházban
Amikor a közösségi média és a színház kapcsolatára terelődött a szó, kíváncsian hallgattam Balázs véleményét azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon milyen mértékben befolyásol bármit is az, hogy egy adott színésznek például hány követője van?„Sajnos ezek még nekem új dolgok, színházilag sem így szocializálódtam. Tudok én is olyan nyugati példát, ahol Broadway előadásokba választanak egy komoly művet, van egy jó társulat, akikhez meghívnak egy jó nevű filmszínészt húzónévként. Az, hogy a darab mennyire jó szakmailag azzal már lehet vitatkozni, azonban az hogy milyen tömegeket vonz be azzal nem.  Itthon nem tapasztaltam még ilyet, én azt látom mindenhol, hogy a tehetség és a munka utat tör magának. Lehet, hogy négyszer annyi munkával, de megéri.” Természetesen Balázs is használja a közösségi média felületeket, azonban nagyon figyel arra, hogy a magánszféráját megtartsa:„Ma erre nem készítenek fel, nyilvánvalóan mert a művészetekhez nem tartozik hozzá, miközben ez nagyon bonyolult kérdés lett, hogy hol kezdődsz te mint közszereplő, és hol kezdődsz mint magyar állampolgár és hol vagy te egy művészi értékeket képviselő dolgozó ember.”

Hova tűnt a megbocsájtás 2018-ban?
A Pál utcai fiúk fő vonala a becsület megtartásáról, elvesztéséről és annak visszaszerzéséről szól. Arra a kérdésre, hogy ez mekkora értéket képvisel a mai világban, Balázs hosszasan fejtette ki a véleményét. „Már nagyon ritka számba megy, hogy emberek ennyire őszintén és egyenesen vitatkozzanak, próbáltuk mi is kiemelni, hogy oké, ellenségeskedés van, konfliktus van, de nyílt!” Elgondolkoztató húzás az is, hogy Gerébnek nem lett megbocsájtva a bűne ebben az olvasatban: "A mi olvasatunkban Geréb nem követhet el hibát, nem árulhatja el a barátait, azt nem bocsájtják meg. Szerintem pedig megbocsájtás nélkül nem lehet a sérelmeinket feldolgozni. Sok esetben csak el kell fogadni dolgokat – nem beletörődni (!) – fontos különbség. A beletörődés az, hogy lemondok valamiről, míg az elfogadás számomra azt jelenti, hogy tudomásul veszem, hogy például egy helyzet olyan, amilyen, az adott pillanatban nem akarom megváltoztatni, ha változik, akkor engedem a változást. Valahogy ez téves beidegződés, hogy állandóan küzdj valami ellen, hiszen azt elfogadva tudsz több lenni, felülkerekedni rajta." A legtöbbünknek az a legfájdalmasabb, ha saját magunkban csalódunk, te hogy vagy ezzel? „Vannak helyzetek, amikor csalódok magamban, mert nem képviselem magam úgy, ahogy szeretném, de ez egy egyetemes probléma, hogy annyiszor csak beszélünk dolgokról, okoskodunk, nyafogunk, ahelyett hogy kiállnánk érte, magunkért.” A megfelelő kommunikáción sorsok múlhatnak, akár egyén szinten vagy párkapcsolatokról legyen is szó, Balázs szerint: „a nem megfelelő kommunikáció eredménye az, hogy az emberek beleszoknak dolgokba és ott maradnak. Én azt gondolom, hogy nem önzőség a sárból kilépni soha és nem önvédelem, bármekkora is a pocsolya. Ez lehet egy élethelyzet, egy szakmai dolog. Egy darabig tudja csak magát az ember úgy átadni, hogy nem a saját életét éli. Nem önmagadat adod, ez egy idő után nyomasztó lesz. Folyamatosan megfelelsz, elvárnak és csendben maradsz. Miközben normális kommunikációval – ami, azt gondolom, hogy mindennek az alapja - nincs olyan dolog, amit ne tudnánk megoldani.”

Miben rejlik a Pál utcai fiúk titka?
Nem túlzás azt állítani, hogy a Pál utcai fiúk az egyik legsikeresebb zenés darab Magyarországon! Elmondhatatlan hatást kelt a színészekben és nézőkben is egyaránt. Nagyon mély nyomot hagyott, Balázsban is: „Érdekes amúgy, mert a próbafolyamat közben mi csak csináltuk, mindenki tette a dolgát és fel sem merült bennünk, hogy ez ekkora őrület lesz. Amikor az első előadás végén megőrült, felrobbant a ház az valami orkán erejű dolog volt. Még olyanok is említették, akik már évtizedek óta a Vígszínháznál vannak, - szóval hozzá szoktak már egy bizonyos fokú reakcióhoz.” A darab sikere az ismertségén kívül Balázs szerint abban rejlik, hogy: „alapvető egyetemes értékekről, krízisekről beszél, amit belehelyez egy gyermekies fiatalos világba, ami a mai napig élő dolog. Erről szól minden. Mindenki tud azonosulni vele.” A Pál utcai fiúknál is megfigyelhető az előbb említett kommunikációs hiba: „a vége tragédiája túl a halálon az egésznek, hogy későn kezdtek el kommunikálni, későn vallották be, későn bocsájtották meg. Ezek már visszafordíthatatlan dolgok, nem lehet rajtuk változatni. Közben csak azon múlt volna, hogy jobban utána járnak, tájékozódnak, leülnek megbeszélni.”

És, hogy mi volt a legpozitívabb dolog az előadás tekintetében Balázs számára?

Elmondása szerint az egész munka egy nagyon nagy energiákat igénybevevő folyamat volt, amibe jó volt beledobnia az embernek magát. „Értéket sikerült létrehozni, amit emberek ezrei vittek már haza. Felidézi az emberekben az őszinteségre, a barátságra az együttlevés fogalmára való hajlamot, az igényt.  A vége megrendítő és nagyon figyelemfelkeltő, túl azon, hogy pusztán drámai. Ölhetjük mi egymást, ha közben minden oda lesz.” 

Képek forrása: A két előadás fotót Gordon Eszter, a portré képet Péterffy Bernadett készítette.

Szünetel idén a Red Bull Pilvaker, hogy jövőre egy új koncepcióval kápráztassanak el minden ünneplőt.  Aki még nem hallott volna a Pilvakerről nekik egy kis összefoglaló: Magyarországon 2012-ben hívta életre Takács Ákos (@takacsakos a Red Bull Magyarország marketing vezetője) a Red Bull Pilvakert, az egyik legegyedibb hazai zenei és kulturális projektet, amely az 1848-as Forradalom és szabadságharcnak állít emléket, a kortárs művészeti ágak kiemelkedő előadóművészeinek részvételével.

A Red Bull Pilvaker olyannyira népszerű, hogy az elmúlt években napokon belül elfogyott az összes belépőjegy, az előző évben nem sokkal több, mint 5 perc alatt fogyott el több, mint 3500 jegy! Az előadásokat az Erkel Színházban rendezték meg és grátisz, hogy minden évben feltették a teljes előadást youtube-ra így visszanézhetőek kifogástalan hang és képminőségben. Azonban tévében nem közvetítették. –bár szerintem ez egyáltalán nem is baj- Ha ez nem lenne elég, tudják még fokozni a srácok ugyanis az egyik saját daluk – a Szavak – verse tananyag is lett, igen jól hallottad, tanítják az általános iskolákban! Elég menő nem? :) 

Aki kíváncsi a produkció létrejöttének további részleteire, itt és itt és itt olvashat régebbi cikkeket róla.  

A Red Bull oldalán is olvasható, hogy a szervezők úgy döntöttek, 2018-ban egy évre leteszik a lantot, hogy 2019-ben új koncepcióval térhessenek vissza, hogy még többek számára váljon elérhetővé a rendezvény élőben. Ám a Pilvaker addig sem pihen! Már most folynak a 2019-es produkció előkészületei, hiszen az alkotók azt szeretnék, ha másfél év múlva a Red Bull Pilvaker megfelelne a rajongók legapróbb elvárásainak is, ebben pedig rengeteg munka lesz.

„A Pilvakert sosem csak úgy hirtelen dobtuk össze, közel 8 hónapos folyamat előzi meg a rendezvényt egy 30 fős csapat részvételével. A legtöbben azt hiszik, hogy néhány hét alatt összeáll ez a show nagyjából magától. Jó lenne, ha ilyen könnyű lenne, de hogy elkészüljenek a dalok, a klipek, a színpad, a látvány és még baromi sok más elem, ahhoz hatalmas stáb és rengeteg idő szükséges. Ennyi melóra a Pilvaker indulásakor nem számított senki, akkor még egyszeri alkalomról volt szó, azóta viszont rendesen kinőtte magát a kezdeményezés, sőt, mióta a Szavak tananyag lett, sokkal felelősebben gondolkodik mindenki a csapatban” – mondta Szabó Simon, a Red Bull Pilvaker rendezője.

Mindenesetre nagyon sajnálom, hogy kihagynak egy évet a srácok, -kicsit úgy érzem magam, mintha töltött káposzta nélkül lenne Karácsony-, de biztos vagyok benne, hogy valami elképesztő élményt fogunk kapni jövőre, amiért igazán megéri ennyit várni. ;) 

Sziasztok, Tóth Balázzsal beszélgetek, aki első nagy vállalkozásába vágott bele, felveszi a kesztyűt és ringbe száll a budapesti vendéglátósok mezőnyében. Fiatal korától kezdve cselgáncsozott, élsportoló volt, elmondása szerint az akkori tapasztalatai meghatározzák meg az életét a mai napig. 

Az elmúlt két hétben a csapból is ez a két kedves apróság neve folyt. A magyarul összeomlásnak és kísértetnek fordítható nevek már önmagukban sokatmondóak, de amint tech környezetbe helyezzük őket, azonnal összeszorul a gyomrunk és a chipgyártóké még jobban.

Sziasztok,

a mai hazai hétfőben ismerjétek meg Weisz Juditot, a m á k DESIGN alapítóját.
Judit, végzettsége szerint szociálpedagógus. Dolgozott is a szakmájában, majd éveken keresztül, mint HR-es tevékenykedett Magyarországon. 2015 év elején költözött külföldre, s azóta több területen kipróbálta magát. A teljesség igénye nélkül: dolgozott már egy utazási irodánál tanácsadóként, volt barista, cukrász, food truckban eladó és jelenleg séfként dolgozik Judit. 

Sziasztok, újra péntech, ezért hoztuk is a már jól beígért folytatást. Aki lemaradt volna az előző részről, az ide kattintva el tudja olvasni.


Szállásfoglalás: Airbnb, Couchsurfing, Hotel Tonight

Sziasztok,

Aki ismer az tudja, hogy állandóan ruhában vagy szoknyában de semmiképp sem nadrágban. Nem feltűnési viszketegségből, csak így érzem jól magam, kényelmes és kész. Természetesen vannak kivételek, nagyjából évi 5 napot hordok nadrágot.
Számomra sokkal kényelmesebbek a szoknyák, nem szorítanak sehol és hatalmas tévhit, hogy hidegebbek télen, mint a nadrágok.

A téli öltözködés titka a rétegesség, – ezt még a svédeknél tanultam -.
Rajtam általában van egy réteg fehérnemű ami fölött egy aláöltözet topp vagy body, egy vastag téli harisnya: fölötte egy vastag anyagból készült hosszú ruha, ami minden képen leér minimum  a combom közepéig. A cipőmet hőmérséklettől függően választom meg de általában egy minimum térdig érő csizma. Amikor nagyon hideg van akkor a harisnyára felveszek még egy zoknit is és teljesen komfortos az egész.

Ha megnézzük, csak a térdem és a combom közepe közti 20-25 centi rész „van kint” de ott is fedi a lábamat a harisnya, és ez pont elég az extra hő leadásához, mert igen ez is nagyon fontos. Emiatt nem melegszik rád a ruha egyből, ha bemész valahova és értelem szerűen ezért nem érzed hidegebbnek sem a kinti hőmérsékletet amikor kimész.

Összehasonlítás kép egy átlagos nadrágos szettel, minimum három réteggel van több ruha rajtam, -még ha nem is úgy tűnik- ezen felül a harisnya anyaga sokszor bolyhos belülről és minden lépésnél súrlódik a bőr felületével, ezzel is minimális hőt termelve. Ezzel szemben a nadrágok többségét egyből áthűti, a hideg szél.

Pár téli outfitötlet inspirációnak a pinterestről: