modernity blog.

Egy Pál utcai fiú gondolatai,

avagy interjú Szántó Balázzsal.

2018. március 26. - modernity

Szántó Balázzsal beszélgetek: színházcsinálásról, közösségi médiáról, megbocsájtásról és természetesen a Pál utcai fiúkról. Balázs jelenleg a Budapesti Színház és Filmművészeti Egyetem végzős hallgatója, párhuzamosan több futó darabban is játszik.

kepatmeretezes_hu_02732vzjelezve.png


Mindig egy lépéssel közelebb a színház felé:
Balázs már kisgyermekként játszott a dunaújvárosi Bartók kamaraszínház, Légy jó mindhalálig c. darabjában, azonban a kezdeti időszakot nem tulajdonítja útkeresésnek:Lényegében nekem innen indult a színház iránti szeretetem, bár én nem szeretem ezt, hogy már kicsi korában is színész akart lenni, mert ezek ilyen semmit nem jelentő frázisok. Jaj dehogy is hiszi azt az ember akkor még nyolc évesen, hogy ő márpedig színész lesz!” A színésszé válás egy több lépcsős folyamat, ami Balázs esetében a dunaújvárosi gimnázium dráma tagozatát jelentette majd onnan a második próbálkozására sikeres színmű felvételi. Erről az időszakról így mesélt: Gimi után nem vettek fel egyből a színműre – hála az Istennek - már ha az akkori magamat nézem. Akkoriban inkább csak az álom része volt meg, a vágy, de az, hogy ezért tényleg megkomolyodva a szakma elvárásaival éljek azt 17-18 évesen nem voltam elég biztos magamban, miközben tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.  Addig is kerestem egy színi stúdiót ahol a színészettel tudtam foglalkozni. Ez pedig a Pesti Magyar Színház akadémiája lett ahol 2 évet töltöttem el.” Elmondása alapján második év végére összeszedte magát és jelentkezett újra a Színműre: „Úgy voltam vele, hogy oda megyek és kinyitom magam, megmutatom, hogy ez vagyok, és ha ez kell az éppen osztályt indító tanároknak, akkor ott a helyem. Ehhez az kellett, hogy felfogjam, én nem tudok mást tenni, mint hogy magamat adom, nyitottan, őszintén vagy a szó érzékeny és értelmes mértékében meztelenül.”


Őszintén a színészetről
A Pál utcai fiúk Weiszéről senki sem gondolná, hogy egykoron szégyenlős kisfiú volt, pedig a kezdetekben elmondása szerint sokszor izgult egy-egy szereplés előtt:Mindig is bennem volt a közlési vágy, függetlenül attól, hogy izgulós típus voltam. Azonban erősebb volt mindig is a közölni vágyás és a megnyilvánulási vágy, mint az, hogy a szorongás miatt feladjam az álmaim.” A színházcsinálásnak sok apró titka van, de talán a legérdekesebb Balázs számára az, hogy: „olyan kevés objektív dolog van benne mivel a tárgya és alkotója is maga az ember, ettől válik sokszínűvé, ettől lesz jelen idejű." Mindig is érdekelt, hogy a színészek, hogyan tudnak felülni naponta arra az érzelmi hullámvasútra, amiben dolgoznak, majd visszacsöppenni a magánéletükbe. Balázs elmondása szerint ez így lehetséges: "Szerintem nagyon fontos a színházcsináláshoz, hogy legyenek kérdéseink, hogy kérdezzünk. Nyitottnak kell lenni és folyamatosan kutatni. Nem lehet megnyugodni, hogy ez a szerep például jól sikerült, akkor ez megvan és kész. Folyamatosan megkell kérdőjelezni és soha nem lehet megelégedni. Azért nem, mert veszélybe kerülhet az ember, belövi magát valahova és ezáltal a környezete is beteszi őt egy polcra, ahonnan nagyon nehéz lesz elmozdulni a későbbiekben."

puf2.jpg

 

Közösségi média a színházban
Amikor a közösségi média és a színház kapcsolatára terelődött a szó, kíváncsian hallgattam Balázs véleményét azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon milyen mértékben befolyásol bármit is az, hogy egy adott színésznek például hány követője van?„Sajnos ezek még nekem új dolgok, színházilag sem így szocializálódtam. Tudok én is olyan nyugati példát, ahol Broadway előadásokba választanak egy komoly művet, van egy jó társulat, akikhez meghívnak egy jó nevű filmszínészt húzónévként. Az, hogy a darab mennyire jó szakmailag azzal már lehet vitatkozni, azonban az hogy milyen tömegeket vonz be azzal nem.  Itthon nem tapasztaltam még ilyet, én azt látom mindenhol, hogy a tehetség és a munka utat tör magának. Lehet, hogy négyszer annyi munkával, de megéri.” Természetesen Balázs is használja a közösségi média felületeket, azonban nagyon figyel arra, hogy a magánszféráját megtartsa:Ma erre nem készítenek fel, nyilvánvalóan mert a művészetekhez nem tartozik hozzá, miközben ez nagyon bonyolult kérdés lett, hogy hol kezdődsz te mint közszereplő, és hol kezdődsz mint magyar állampolgár és hol vagy te egy művészi értékeket képviselő dolgozó ember.”

 

Hova tűnt a megbocsájtás 2018-ban?
A Pál utcai fiúk fő vonala a becsület megtartásáról, elvesztéséről és annak visszaszerzéséről szól. Arra a kérdésre, hogy ez mekkora értéket képvisel a mai világban, Balázs hosszasan fejtette ki a véleményét. Már nagyon ritka számba megy, hogy emberek ennyire őszintén és egyenesen vitatkozzanak, próbáltuk mi is kiemelni, hogy oké, ellenségeskedés van, konfliktus van, de nyílt! Elgondolkoztató húzás az is, hogy Gerébnek nem lett megbocsájtva a bűne ebben az olvasatban: "A mi olvasatunkban Geréb nem követhet el hibát, nem árulhatja el a barátait, azt nem bocsájtják meg. Szerintem pedig megbocsájtás nélkül nem lehet a sérelmeinket feldolgozni. Sok esetben csak el kell fogadni dolgokat – nem beletörődni (!) – fontos különbség. A beletörődés az, hogy lemondok valamiről, míg az elfogadás számomra azt jelenti, hogy tudomásul veszem, hogy például egy helyzet olyan, amilyen, az adott pillanatban nem akarom megváltoztatni, ha változik, akkor engedem a változást. Valahogy ez téves beidegződés, hogy állandóan küzdj valami ellen, hiszen azt elfogadva tudsz több lenni, felülkerekedni rajta." A legtöbbünknek az a legfájdalmasabb, ha saját magunkban csalódunk, te hogy vagy ezzel? „Vannak helyzetek, amikor csalódok magamban, mert nem képviselem magam úgy, ahogy szeretném, de ez egy egyetemes probléma, hogy annyiszor csak beszélünk dolgokról, okoskodunk, nyafogunk, ahelyett hogy kiállnánk érte, magunkért.” A megfelelő kommunikáción sorsok múlhatnak, akár egyén szinten vagy párkapcsolatokról legyen is szó, Balázs szerint: a nem megfelelő kommunikáció eredménye az, hogy az emberek beleszoknak dolgokba és ott maradnak. Én azt gondolom, hogy nem önzőség a sárból kilépni soha és nem önvédelem, bármekkora is a pocsolya. Ez lehet egy élethelyzet, egy szakmai dolog. Egy darabig tudja csak magát az ember úgy átadni, hogy nem a saját életét éli. Nem önmagadat adod, ez egy idő után nyomasztó lesz. Folyamatosan megfelelsz, elvárnak és csendben maradsz. Miközben normális kommunikációval – ami, azt gondolom, hogy mindennek az alapja - nincs olyan dolog, amit ne tudnánk megoldani.”

 

Miben rejlik a Pál utcai fiúk titka?
Nem túlzás azt állítani, hogy a Pál utcai fiúk az egyik legsikeresebb zenés darab Magyarországon! Elmondhatatlan hatást kelt a színészekben és nézőkben is egyaránt. Nagyon mély nyomot hagyott, Balázsban is: Érdekes amúgy, mert a próbafolyamat közben mi csak csináltuk, mindenki tette a dolgát és fel sem merült bennünk, hogy ez ekkora őrület lesz. Amikor az első előadás végén megőrült, felrobbant a ház az valami orkán erejű dolog volt. Még olyanok is említették, akik már évtizedek óta a Vígszínháznál vannak, - szóval hozzá szoktak már egy bizonyos fokú reakcióhoz.” A darab sikere az ismertségén kívül Balázs szerint abban rejlik, hogy: alapvető egyetemes értékekről, krízisekről beszél, amit belehelyez egy gyermekies fiatalos világba, ami a mai napig élő dolog. Erről szól minden. Mindenki tud azonosulni vele.” A Pál utcai fiúknál is megfigyelhető az előbb említett kommunikációs hiba: a vége tragédiája túl a halálon az egésznek, hogy későn kezdtek el kommunikálni, későn vallották be, későn bocsájtották meg. Ezek már visszafordíthatatlan dolgok, nem lehet rajtuk változatni. Közben csak azon múlt volna, hogy jobban utána járnak, tájékozódnak, leülnek megbeszélni.”

És, hogy mi volt a legpozitívabb dolog az előadás tekintetében Balázs számára?

Elmondása szerint az egész munka egy nagyon nagy energiákat igénybevevő folyamat volt, amibe jó volt beledobnia az embernek magát.Értéket sikerült létrehozni, amit emberek ezrei vittek már haza. Felidézi az emberekben az őszinteségre, a barátságra az együttlevés fogalmára való hajlamot, az igényt.  A vége megrendítő és nagyon figyelemfelkeltő, túl azon, hogy pusztán drámai. Ölhetjük mi egymást, ha közben minden oda lesz.” 

puf1.jpg


Képek forrása: A két előadás fotót Gordon Eszter, a portré képet Péterffy Bernadett készítette.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://modernity.blog.hu/api/trackback/id/tr2313780014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.